A gyűlölet erőt ad. Sokkal több erőt ad, mint a hit, remény, szeretet.
Előtörtnet
A rendetlen, évek óta elhanyagolt, lakatlan lakás csendjét a hálószobából kiszűrődő hangos sóhajok zaja töri meg. A hálóban két aznap megismerkedett fiatal élvezi a másik nem testének csodáit. Ahogy az utcai lámpák fénye beszűrődik a vékony textilfüggönyön keresztül valahogy olyan sejtelmessé teszik a szobát. A félhomályban arcuk vonalai éppúgy elmosódik, mint ahogy a földön rendezetlenül heverő poros könyveké, párnáké, ruháké és más régen otthagyott tárgyé. Nem érdekli őket sem a kosz, sem a rendetlenség, de még a másik arca sem, csak egymás testének érintése és a gyönyör, amit okoznak egymásnak.
De kik ezek a gyerekek? Senki rá se bagózna erre a történetre, ha csak egy egyszerű buli utáni részeges párocska lenne. Ámde mindez nem ennyire egyszerű.
A lány a hátán fekszik, a fiú pedig ráhajolva csókolja nyakát, simítja meztelen testét. Az épület mellett elhaladó autó erős fényszórója megvilágítja a lány arcát, felfedve annak szembogárnélküli, teljesen fekete szemeit. A fény zavaró ezeknek a gyönyörű ébenfekete szemeknek, a lány erősen összeszorítja szemhéjait míg a jármű tovább nem halad. Csukott szemei előtt hirtelen képek villannak fel.
Egy anya szenvedése, melyet egy démon kínoz. Egy kishúg születése, kit az élet gyötör.A fiú vadul harap a lány nyakába, mire az kinyitja szemeit és a képek eltűnnek. Hangosan nyöszörög, körmeit a másik hátába vési felszakítva annak vékony, fehér bőrét. Vércseppek buknak a felszínre, a harapás enged, a hegyesre faragott körmök engednek.
Az alkoholtól eszét vesztett srác nem törődik a fájdalommal, kíméletlenül megragadja a lány kezeit, melyeket az ágyra szorít és gyorsít a tempón. A vadság csak még erősebb vadságot szül. A lány, mint aki tehetetlen, csak tűri a másik döntéseinek megvalósulását és újra behunyt szemmel hagyja, hogy testét használják.
Újabb képek jelennek meg a zárt szemek előtt.
A démon, ki asszonyok sanyargatója, már eltűnt. Két testvér játszik az udvarban. Hirtelen megjelenik a meggyötört arcú anya, ki láthatóan kivételez az idősebb gyermekkel és mintha tartana az ártatlannak tűnő, alig 5 éves kislánytól.Egy fájdalmas döfés újra megszakítja a képeket. Felnyög, csípőjét elhúzza, ezzel megszakítva az aktust. A fiú morog valamit az orra alatt, majd térdre felrántja a lányt, háttal fordítja magának és nekilöki a falnak. Türelmetlenül széthúzza a kecses lábakat, majd megmarkolva a lány derekát folytatja, láthatóan csak a saját gyönyörére koncentrálva.
A falnak támaszkodó lány továbbra is tűr. De vajon miért? Külső szemlélő nem tudna választ adni erre, talán csak az alkohol tompító hatására tudna tippelni. Hibás tipp lenne, a lány egész nap egy kortyot sem ivott.
A fehér falra támaszkodik teljes tenyereivel, s két keze közé bámul. A falon megelevenedik a múlt.
Egy halott gyermek, kit saját testvére gyilkolt meg. Az utcára kergetett féldémon lány, kit démon fogadott be. Tanulás, hibák, verés, erőszak, hosszú évek. Vörös szemek, egyoldalú szerelmi szál. A szerelmet emberi érzések szülik!!!Letépi derekáról a srác kezeit, majd annak meglepődésén felbuzdulva hátralöki azt a hatalmas francia ágy másik oldalára. Párducként mozogva mászik fölé és ellentmondást nem tűrően csókolja meg vadul és érzékien egyszerre. Csípőjét a megfelelő pozícióba helyezi, de mielőtt mozogni kezdene csókját az alsó ajak erős harapásával befejezi. Egyik kezének ujjait összefonja a srác ujjaival, másik kezét viszont a hímnemű nyakára helyezi és rászorít. Fejét hátradönti, most övé az irányítás.
Az elméjében felszínre kerülő újabb képeken a vörös szemű démon, a mentor, a szerető már nincs jelen. Csak egy elhagyatott szív, mely képtelen megtalálni a helyét a két oldal között…
A szerelmet emberek képzik! Én nem vagyok ember!!!!
A kéz szorítása egyre csak erősödik, a fiú arcáról a gyönyör eltűnik, kék szemeiben a vágy helyét ijedtég veszi át. Vergődni kezd, ledobja magáról a lányt, aki egyensúlyát vesztve a földre esik.
-Te teljesen megőrültél? –üvölt artikulálatlanul a nyakát simítgatva. A lány kezében egy törött üveg darabjával áll fel, s habozás nélkül döfi bele a meztelen férfi testébe. Hátralép, megvárja és érzelmeket nem mutató arccal végignézi amíg az áldozat megküzdi haláltusáját, majd örökre távozik az élők sorából.
A lány felemeli vértől mocskos kezét, mered rá egy percig, majd kéjes mosollyal az arcán lenyalja a sűrű, piros folyadékot.
-Nem. Azt hiszem mindig is ilyen voltam! Az ablak előtt újabb autó halad el. Beszűrődő fénye megvilágítja a két testet. Egyikük élettelen arcát a szürke, üveges szemek uralják, míg a másikét a nagyon is élettől erős, vérvörös szemek…
Kezdőlap
