Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Két év telt el azóta, hogy a démonok egy része felfedte magát, így az angyalok is kénytelenek voltak. Én harcos lévén nem tehetem ezt meg, úgy érzem Atyánk parancsaival szegülnék akkor szembe. Így csak segítek a harcosaink kiképzésében. Michael mellett vagyok egyfajta bizalmasként, szavak nélkül is tökéletesen megértjük egymást. Nincs is arra szükség, legalábbis eddig nem volt. De egy ideje minden megváltozott bennem. Azt hiszem érzéseket táplálok felé, de mivel harcos lévén sosem éreztem semmit, így fogalmam sincs az egészről. Szerencsére vannak olyan angyalok, akik érzelmes lények, közéjük tartozik Aphrodité is. Mondhatni barátokká váltunk a hosszú évek alatt, ő az egyetlen, akivel tudok erről beszélni, már amennyire szoktam mondatokat formálni. Zavarodott vagyok, így ő az egyetlen reményem, így mindenki tudta nélkül a Földre érkeztem. Tisztában vagyok vele, hogy Aphrodité terapeutaként segíti az embereket. Az ajtaja előtt állok, tudom, hogy nincs nála páciens ezért kopogtatok az ajtón. Két határozott koppanást követően benyitok hozzá. - Szia Dité - köszöntöm kedvesen, ugyanakkor az arcom érzelemmentes. Magam mögött becsukom az ajtót és közelebb lépek hozzá. - Valakivel beszélnem kell, te vagy az egyetlen reményem. Ugye nem zavarok? - teszem fel a kérdést kissé félve, de reményekkel telve. Ő az egyetlen lehetőségem, meg kell tudnom, hogy mi játszódik le bennem.
Megjegyzés: Remélem jó lesz kezdőnek || Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || [You must be registered and logged in to see this link.]
Régen jártam már a földön, legalábbis, három évvel ezelőttiig, amikor is a démonok felfedték magukat. Az első eljövetelük előtt szinte végig az emberek között éltem, hiszen én magam is arra teremtettem, hogy őket tanítsam szerelemre és a szeretkezés fortélyaira. Így nem is nagyon volt más választásom, mint közöttük lenni. Azonban, amikor a démonok leigázták a földet, vissza kellett térnem, hiszen nem vagyok harcos angyal, és nem is értek hozzá egy kicsit sem. Sőt mi több, még soha meg sem ütöttem senkit. Az új vezető óta viszont élvezem, hogy újra lent tudok lenni, nem mondom, hogy nem szeretem a mennyeket, de ott viszonylag kevés érintkezésben volt részem, a szeretkezésekről nem is beszélve. Az idejét sem tudom mikor volt már részem egy ilyen kiadósabb légyottban, mint némelyik túlfűtött ügyfelemnek. Mivel mára már az utolsó ügyfeleimet is magam mögött tudhatom, nekiállok gyorsan a papírmunkának, hogy hamar szabaduljak, és elmehessek szórakozni. Rendszeresen járok az egyik közeli szórakozóhelyre, imádom figyelni az embereket, és természetesen még jobban szeretem, ha tánc közben folyamatosan, véletlen véletlennek szánt mozdulatokkal hozzám ér. Olyannak, akinek szüksége van az érintésre legjobb hely, egy túlzsúfolt szórakozóhely, szexre, és szerelemre vágyók között. És hogy ne unatkozzak az egyébként borzalmas papírmunka megoldásánál, már készítem magam az estére, ezért nem is hallom meg, hogy bárki is belép az ajtón, a fülemben fülhallgatók, amiket eltakar a hajam, és épp az egyik [You must be registered and logged in to see this link.] számom szól, full hangerőn.
Kezdőlap
|| Zene: 