 Vendég  | Tárgy: Seshat Loyd Szer. Május 04, 2016 7:12 pm | | | |  Seshat Loyd rövid idézet, ha szeretnél
 |
név: Seshat Loyd
kor: 23
csoport: Féldémon
rang: rangja
avatar:AnnaSophia Robb
KépességEzt is leverem majd az apámon...Csak találjam meg! |
JellemKülső: Szőke hosszú haj, zöld szemek. Nagyjából 165 centis magasság, ami egész tűrhető még tűsarkúval is. Az alkatomra mondanám átlagos, bár egyesek szerint egy ideje inkább vékony vagyok, de szerencsére nem csontváz.
Az öltözködésben szinte bármi jöhet, talán a haspóló meg a buggyos nadrág az ami kivétel. Nem baj, ezek nélkül is ki tudom borítani a szüleimet. Sminkben inkább a világos színeket kedvelem.
Belső tulajdonságok: Hmmm..Kész káosz. Van hogy óránként változik a hangulatom. Aki nem ismer annak csak egy elkényeztetett, hisztis liba vagyok. De ez így túl egyszerű. Van, hogy semmivel nem tudnak felbosszantani, de van hogy bármivel. Tizenévesen még tárgyak is gyakran repültek, ha felhúztam magam valamin. Egyesek szerint orvos kéne nekem, de ha a szüleim ezt elutasítják, akkor én minek pattogjak.
Nehezen barátkozom, valahogy úgy érzem, sehová sem illenék. Régen el voltam keseredve, hogy milyen magányos vagyok. Mára megszoktam.
Like: Úszás, fitness és tervbe vettem hogy valami küzdősporttal is megpróbálkozom. Talán nem leszek annyira "hisztis" ha rendesen kifáradok.
Virágok, pillangók....
Játszani a hegedűmön /Nem pókert!  /
Hate: Az életem homályos részleteit...Nagyjából akkor az egészet. A titkokat, amik körülvesznek, mint megannyi kárörvendő vénasszony.
A hangulatváltozásaimat, amire nincs rendes magyarázat.
Előtörtnet Csend, béke és nyugalom....Majdnem. A csend stimmel, a többi némi kívánnivalót hagy maga után. Nemrég múlt éjfél és én megint nem alszom. Most még okom is lenne rá, mivel újfent összevesztem a szüleimmel. Mióta csak élek, mintha valami titokzatos esküt tettek volna egymásnak, hogy nem beszélnek velem őszintén. Arról, hogy miért vettek ki az iskolából és miért kellett a tanulmányaim nagy részét magántanulóként végeznem. Miért nem mehettem egyetemre? Miért őriznek úgy mint valami kincset? Na, ez érdekes megfogalmazás. Nem, már rég nem egy különleges kincs vagyok, inkább egy közveszélyes őrült, akit el kell zárni a világ elől. Ma is épp ez volt. El akartam utazni egyedül. Az én koromban ez teljesen normális dolog lehetne, de az apám azt mondta szó sem lehet róla. Erre én felborítottam az íróasztalt és eszelősként üvöltöttem vele. nem először csináltam ilyet, de mindig megdöbbenek rajta. Legközelebb már szekrényeket fogok dobálni? Nem, ez nincs jól. Ki kell derítenem az igazságot, mielőtt késő lesz és tényleg becsavarodom és kényszerzubbonyban végzem. De ezúttal nem a szüleimet fogom faggatni. Egyedül fogok nekilátni ennek a korántsem könnyű feladatnak. Holnap munka után el is kezdem. Mivel az apámmal dolgozom, az irodában semmi apró jele nem lehet annak min munkálkodom éppen. Hmmmm. Elsőre lehetetlennek tűnik, de most az egyszer nem akarom feladni. Hirtelen felülök az ágyban és először csak mosolygok, majd kitör belőlem a nevetés. Fura...Kicsit olyan...gonosz kacajnak tűnik, mégis megnyugtat. Elégedetten visszadőlök az ágyra és pár perc múlva el is alszom. |
|
