 Vendég  | Tárgy: Darrel Thomson Kedd Dec. 30, 2014 1:32 pm | | | |  Darrel Thomson
 |
†Név: Darrel Thomson
†Becenév: D., Dar, Darrel
†Kor: 195(az ’Ugrás” után) A születésnapom: február 3, akkor majd adj hozzá +1-et
†Csoport: Angyal
†Rang: Újszülött
†Avatar: Jensen Ackles
|
Külsö, belsö leírás
KÜLSŐ:
Azt kérdeztem egyszer Tőle: Mid van neked, ami nekem nincs? Ő nevetett és azt felelte: zöld szemed, barna hajad, ovális arcod, kissé elhanyagolt, de talán menthető izomtatod, úgy 180-as magasságod, és mocskos nagy szád, bameg! Soha többé nem tettem fel Neki ezt a kérdést.
BELSŐ:
† A tükör vagyok. Az a pimasz, obszcén rohadék, aki ha egyszer eléd áll, nem tudod kikerülni, egyre csak sulykolja a képedbe minden egyes jellemhibádat, a nagy könyvet, és hidd el, hogy arról is lesz egy idézetem a szentírásból, ha a vécén trónolsz. Te tudálékosnak neveznél, jobb esetben seggfejnek, azt hinnéd, előítéletes vagyok, pedig csak magamat akarom emlékeztetni arra, hogy mi a jó, mi az amit tennem kell. Félek. Ez minden.
† A mindened vagyok. A barátod, az ellenséged, a szeretőd, ha úgy kívánod, a lelki társad, az oltalmazód, az udvari bolondod. Csak fogadj el.
† Semmi sem vagyok. Ott vagyok a hosszúra nyúlt csendben, én vagyok a fa árnyéka délben, a hűsítő fuvallat a kánikulában; az apró örömök, a láthatatlan ölelő kar, a szem, ami figyeli minden egyes lépésedet. Vágyom arra, hogy szeressenek azért, aki vagyok. A szeretetre, ami pont olyan néma és természetes, mint amilyen vak is. Ez az ami pörget nap-nap után, és ettől leszek olyan esendő is, mint bármely ember.
KÉPESSÉG:
Emlékolvasás: Úgy éli át az emberek (és csakis az emberek, valamint azok szellemeinek) emlékeit, mintha vele történt volna meg. Titkokra fényt nem deríthet így, mert kell hozzá a "szándék is", mint például egy erőszakos halált halt lélek esetében.
Elötörténet
A termosztát kattant egyet, a légkondicionáló beugrott. Enyhe félelemérzet suhant át rajtam. Jól ismertem már ezt az érzést. Ennyit még le tudok küzdeni.
Amikor félek, minden kiélesedik. Megszűnnek a háttérzörejek, a szagokat is sokkal tisztábban érzem, a látásom vetekedik egy full HD-s kijelző pontosságával, ugyanakkor azt is tudom, hogy goromba leszek tőle, vagy megmekegősödök.
Egyszerűen csak féltem, de pontosan erre volt szükségem ahhoz, hogy folytatni tudjam a szemlélődést. A félelem éppúgy felpörget, ahogyan óvatosságra is int. A helység levegője több fokot hűlt láthatatlan alakom körül.
Szétnézek a konyhában. Egyszerű, hagyományos, amerikai stílusú berendezés, a tűzhelyet övező két falon bekeretezett falvédők. Bútorpaszta és friss gyümölcsök illatát érzem. Az összkép messze nem fényűző, de alapvetően tiszta. Csak Mrs Spears elmaszatolt, sötétbarnára alvadt vére szennyezte a padlót. Követtem a foltot, miközben gondosan ügyeltem arra, hogy elkerüljem a rendőrségi helyszínelőket, és az általuk hátrahagyott bizonyítékok sorszámát jelölő lapkákat. Az ötödik ilyen után már volt egy átfogó képem arról, hogy mi történt.
A támadó a konyhai ajtón át jött be. Mrs Spears éppen vacsorát főzött. Egy lövést adott le a hasa bal oldalán, ami súrolta a csípőcsontot is. Ez még nem ölte meg, de mozgásképtelenné tette, amíg a támadó a család többi tagja után eredt.
Kicsit emlékeztet ez engem a testvéreimre, és az inkvizíciós hadjáratokra amit még odafent folytattam utánuk. Ma már tudom, hogy direkt ráztak le. Minél tovább futottam, ők annál elszántabban loholtak az ellenkező irányba, mindeközben én félrelöktem bárkit aki az utamat állta. Volt egy célom… Akkor még volt.
A Spears család feje a nappaliban szundikált, amikor a lövés dörrent. A támadó átvágta a torkát, miután felriadt a zajra. Pocakos ember volt, inkább a nagypapás fajtából, nem az apuka, aki igazából volt. Mélyen vallásos család, és ő maga is pap. Még itthon is viselte azt a fehér „jelzést” (sose tudtam megjegyezni a nevét), amit az ing gallérjába szokásuk tűzni. A támadó eztán felment az emeletre. A tizenéves lányuk zenét hallgatott, mikor rátört, a fiatalabbik éppen akkor mászott be az ablakon. Azért választotta azt az utat, mert nem a megbeszélt időpontra ért haza a barátnőjétől. A támadó vele is végzett. Aztán mindannyijukat bevonszolta a nappaliba. A testeket beállította a neki tetsző helyre, szemeiket kipeckelte, és ekkor fordította minden figyelmét a szinte magatehetetlen Mrs Spearsre.
Félreugrottam az útból, mert az egyik helyszínelő rendőrre elemi erővel hatott a látvány. Erősen a szájára tapasztotta a kezét, öklendezve rohant ki a konyhai ajtón át. Beiserem, az én gyomrom is fordult egyet a látványra.
Három évvel ez előtt, amikor visszavonultak a démonok, mindenki tiszta lappal indult. Az emberek új, kedvesebb emlékeket kaptak, a világ pedig visszaállt a régi rendbe. Minket, újszülötteket végre leengedtek a Földre, és mi is élhettük az életünket kedvünk és az írás szerint, amíg betartjuk a szabályokat, és amíg nem felejtjük kik voltunk, és mi lesz majd a feladatunk. -Én legalábbis így értelmeztem a „kimenőt”.- Volt végre egy életem, amit mindig szerettem volna, megtapasztaltam a képességemet, ami odafenn sose jelent volna meg, végre képes voltam elengedni a testvéreimet, és nem csupán a „koloncuk” lenni, akinek mindig is tartottak.
De most… Végignézek a Spears családon, és tudom, hogy mindennek vége van. A gonosz visszatért.
Válaszút elé kerültem: Mi tévő legyek? Vajon visszarendelnek a Mennybe, ahol az újszülöttek helye van? És ha nem, akkor milyen szerepet szán nekem a ’magasságos? Megint én leszek a sötét paraszt a sakktáblán, aki mindig egy lépéssel halad a nagytesók mögött? Akarom én ezt?
Francba… mégis meg kell keressem azt a két idiótát.
A hozzászólást Darrel Thomson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 31, 2014 4:12 pm-kor. |
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: Darrel Thomson Szer. Dec. 31, 2014 12:57 pm | | | | Ejha, még egy Thomson... Na nem mintha mostanában annyi vizet zavarnának a drága bátyáid. Szóval csak úgy nyomozgatsz? Csak nehogy ám valami olyasmibe keveredj ami nem neked való 
Elfogadlak!
u.i.: A képességed egyeztetése éppen Luciferrel történik, és ha az megvan akkor mehetsz is a játéktérre garázdálkodni. |
|
