 Vendég  | Tárgy: Gawran Hétf. Feb. 16, 2015 9:57 pm | | | |   adatok név: Gawran kor: kb 7000 csoport: Démon rang: Lord avatar: Ville Valo | képesség 7-8 centis karmokat növesztek a kezeimen, ha úgy tartja kedvem, amik olyan erősek, hogy bármit fel lehet velük darabolni, és vissza is tudom húzni őket, kivéve a jobb kezem mutatóujján, az állandóan növekszik, így folyton rágnom kell, mert a fogam az egyetlen, amivel meg tudok szabadulni tőle. És ráadásul ez az egy még mérgező is, nem okoz halált, de bódult eufórikus állapotba kerül az, akit megvágok vele. Azonban, amikor megnövesztem a körmeim, akkor a szemfogaim is előbújnak, és olyankor vérre szomjazom. Nem mintha, egyébként máskor nem, de jobban felerősödik a kényszer ilyenkor.
| jellem A szemem vörös, és a mai világban már nem is kell, hogy eltakarjam, hiszen bárki hordhat kontaktlencsét, legfeljebb kissé különcnek nézik, ami nálam egyébként sem túlságosan szokatlan jelenség. A hajam általában az államig ér, talán néha hosszabb, vagy rövidebb, attól függ, hogy épp, hogyan sikerül lenyiszálnom magamnak. Magas, nyúlánk alkat vagyok, nem túlságosan izmos, viszont egy kígyó mozgásához inkább hasonlatos mozgásnál, ez a testalkat a legmegfelelőbb. Általában fekte vékony pulóvert hordok, egy bőrnadrággal, és egy pár kényelmes bakanccsal. Már nem is nagyon található meg a ruhatáramban, ha már itt tartunk, ruhatáram sem nagyon van, minek az? Időnként csendesen elmélkedem, akár egy antiszociális idióta, és talán valahol az is vagyok, de ilyenkor csupán megfigyelek, viszont akad olyan, amikor beszédesebb kedvemben vagyok, és olyankor még mosolyogni is szoktam, de nem biztos, hogy ez mindenkinek jó. És, hogy érzéseim vannak-e, amik formálták a jellemem? Akadnak. Irigység, és féltékenység, ezek az én bűneim, amiktől nehezen tudok megszabadulni, és talán, nem is igazán akarok. Mert szeretem a szépet, főleg elpusztítani. |
történet  Lépteim elnyelik a pokol harmadik szintjének padlóját belepő por és hamu rétegei, ahogy az egyik cella felé haladok, ahol Delila már elő van készítve számorma. A kezeim széttárom, és könnyedén húzom végig a folyosó falain, majd egy számító mosoly jelenik meg vékony ajkamon, és kieresztem karmaim, azokkal szántok végig az utolsó métereken, jókora darabokat kivésve a falból, melyek tompa puffanással érnek földet. Belépek a szobába, és Delila a tükör előtt csodálja magát, szépen felöltöztették, aranyló szőke haja a derekáig és, az arca akár egy szépséges porcelánbabáé, melyben smaragdként virít két hatalmas szeme. - Gyönyörű vagy kedvesem! – mosolygok rá csukott szájjal, és karjaimat magam mögé rejtem. - Ugye? Most újra régi fényemben pompázom. – valóban boldognak tűnik, a szemei szinte ragyognak, és megajándékoz tökéletes mosolyával. Mögé lépdelek, a csípőm szinte tekergetve, akár egy kígyó, egészen közel állva meg hozzá, de ő mit sem törődik velem, csak magát bámulja a tükörben továbbra is, még ott sem pillant rám újra. Felemelem a kezem, és az arany zuhatagba fúrom az ujjaim, hogy félrehúzzam a válláról, és a mutató ujjam körmével finoman felsértem a bőrét, a nyakán ütőerénél. És mosollyal az ajkaimon mélyesztem belé a fogaim, mire gyöngyöző kacagást hallat, boldog eufóriától megtelelt csilingelő hangon. - Gyönyörű vagy Delila! – Ismétlem meg az előbbi mondatom, majd ráemelem a tekintetem a tükörben, ahogy végeztem az ivással, de ő még mindig csak kacag. Felemelem a kezem, és hüvelykujjaim karmait végigvezetem a homlokától kiindulva a hajának vonalán, egészen az álla csúcsáig. Vére karmazsin színben csorog le az ujjaim között, majd megfogom a bőrt, és egyszerűen lenyúzom az arcáról. - De én nem szeretem, hogy gyönyörű vagy, ezért többé nem lehetsz már az. – és, ahogy újra meglátja az arcát a tükörben, hatalmas zöld szemei iszonyattal telnek meg, eltűnt a porcelán bőr, nincsenek többé vörös ajkak, az igéző szemek, mint két üveggolyó merednek ránk, a nyers hús tengerében. És egy sikoly tör fel belőle, aminek már köze sincs az előbbi kacajhoz, ami még boldogságtól csöpögött. Percekig csak sikolt, míg már nincs hozzá több ereje, és térde borulva felcsapnak a pokol pusztító lángjai, hogy körbe öleljék, és végleg semmivé oszlassák a lelkét, hogy többé ne létezzen. Száz évig bírta Delila a kínzásaimat. Száz évig tartotta őt életben a szépsége, vajon mindenki másnak is ad ennyi erőt, a szépség? Vagy könnyebb összezúzni őket, mint azt gondolnák? Itt az ideje, hogy én a földre tegyem a lábam, és elfoglaljam a helyem az élet körforgásában. Még egy utolsó pillantást veszek a tükörképemre, és véres mosolyomat a körmeimmel zúzom darabokra, a hideg sima felületen végighúzva, szilánkokat hagyva magam után. |
|
 Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Gawran Hétf. Feb. 16, 2015 10:09 pm | | | | Üdv, Gawran!
Örömmel látom, hogy végre második lordom is megjelent. Lapodban semmi kivetnivalót sem találtam, szóval csak foglalózz és mehetsz is játszani. 
Jó szórakozást! |
|
