 Arkangyal Hozzászólások száma : 15
Join date : 2016. Mar. 30.
Tartózkodási hely : † Miként a Mennyben, úgy a Földön is! †
 | Tárgy: Michael Szomb. Ápr. 02, 2016 9:18 am | | | |  Michael Az Ő szavára lesújtá a kardom, és megszűnik a démoni lét, lelkek ezreinek védelmében.
 |
név: Michael
kor: az Úr legidősebb angyala, a Teremtés előtt született
csoport: Angyalok
rang: Arkangyal
avatar: Henry Cavill
Képesség A legerősebb angyal, s a legnagyobb harcos is egyben. Legendás kardja bármely teremtmény életét képes elvenni. |
JellemHűvös: A legelső, s egyben legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy többi angyaltársával ellentétben egyáltalán nem a megszokott viselkedést tanúsítja másokkal szemben. Míg a legtöbb angyal a belőlük áradó kedvességről és melegségről tesznek tanúbizonyságot, addig Michael arkangyal ennek éppen a szöges ellentéte. Rendkívül ritkán mosolyodik el, akkor is legfeljebb más ark társaságában enged meg magának efféle luxust, mivel az ő szemében az érzelmek nyílt kimutatása egyenlő azzal, hogy sebezhető pontot biztosít az ellenségeinek. Amit egy harcos nem engedhet meg magának. Még az angyalok társaságában is inkább távolságtartó, és szinte soha senki sem tudja, hogy mi járhat a fejében, ugyanis érzéseiről sosem ejt szót, éppen a fent említett indok miatt. Nem nyílik meg, mert az a gyengeség jele. Személyiségét különösképpen megacélozta fivére, Lucifer árulása és elvesztése. Csak megerősítette abban, hogy az érzelmeknek ne adjon teret, hanem rejtse el azokat egy burok alá jó mélyre, fenntarva ezzel a hűvös, érzelemmentes harcos látszatát, ki a mennyei légió kiképzésén túl leginkább magában tölti idejét. Ha mégis többen vennék körbe, akkor is inkább a néma megfigyelő szerepét ölti magára, nem a figyelem középpontjában álló szószólóét. Azt inkább meghagyja Gabriel fivérének.
Segítőkész: Hűvössége és zárkózott jelleme azonban nem jelenti azt, hogy belőle hiányozna a gyengédség vagy a hajlam arra, hogy mások szolgálatára álljon. Ha valaki őhozzá szól, szavai meghallgatásra kerülnek, figyelmét senkitől sem tagadja meg, ha pedig segítségét kérik, Michael nem fordul el tőlük. Ugyan kevésbé mutatja ki kötődését bármi iránt is, s módszerei jóval nyersebbek, mint bármely testvéréé, mégis védelmet és segítséget nyújt azoknak, akiknek szükségük van rá.
Őszinte: Tisztalelkű angyal révén a hazugság szóba sem jön számára. Ha egy kérdést intéznek felé, fedjen le bármit is az a kérdés, egyenes választ, tiszta útmutatást fog rá kapni az illető. Bár jó esély van rá, hogy nyersesége miatt finomkodások nélkül mondja ki az igazat, de megteszi. Ehhez persze párosul az is, hogy Michael sosem a megszépítésektől volt híres, sokkal inkább a tettek, semmint a szavak angyala.
Elszánt, kitartó: Legyen szó mások védelméről vagy éppen egy kilátástalannak tűnő küzdelemről, nincs számára olyan szituáció, melytől megfutamodna és kiutat keresne. Magabiztosan néz szembe a kihívással és megtesz mindent, ami csak futja az erejéből, hogy a kitűzött célját elérje. A célhoz vezető úton pedig nem hagyja, hogy bármi is akadályozza, vasakaratát semmi sem képes megtörni, ahogy senki és semmi sem tudja eltántorítani sem attól, amit a szeme előtt tart.
Lojális: A végtelenségig hűséges a Mennyek országához, az angyalokhoz és apjához, a Teremtőhöz. Követi Isten parancsait, megtesz mindent a Mennyország és a halandók világának védelme érdekében. Sosem árulná el sem atyját, sem pedig az angyalokat, kik maguk sem tudják, hogyan közeledjenek felé, de Michael bármit megtenne értük, illetve azért, hogy óvja őket. Ahogy ugyanez igaz az emberekre is.
Határozott: Mindig pontosan tudja, mit akar, mi lesz a következő lépése, s azt végre is hajtja. Sokan emiatt önfejűnek gondolnák, pedig csupán céltudatosságról van szó, mely nem párosul szűk látókörűséggel. Meghallgat más véleményeket és számba is veszi azt a mérlegelésnél. Azonban tisztában van létének céljával, mely a háborúk megvívása és ő ehhez is tartja magát.
A harcos: Félelem nélküli, bátor. Önzetlenül áll ki az Úr teremtményeinek védelméért, legyen szó angyalról vagy emberről egyaránt. Szárnyai alá vesz bárkit, s bárkiért a harcba megy, anélkül, hogy cserébe bármit is elvárna. Mint említett, nincs oly csatatér, mely elrettentené. Rendkívül szívós, kitartó, s hősies harcos, illetve az angyalok seregének keménykezű vezetője és legtapasztaltabb kiképzője. Hírhedt ereje mellett hatalmas harcos hírében áll, képzettsége és tapasztalata miatt minden fegyverrel boldogul, mintha csak a kezébe való lenne, de mesteri harcosként és stratégaként anélkül is könnyedén megállja a helyét. (Bár kardja mindig nála van, s csatáit szinte mindig azzal is vívja meg.) Harcosokra jellemző akaraterővel és fegyelemmel bír, hideg fejjel felmér, mérlegel, majd hezitálás nélkül, könyörtelenül megteszi azt, ami szükséges.
Ezek azonban mindössze Michael leginkább ismert tulajdonságai, legendásnak mondható ismertetőjegyei. Viszont ezeken túl egy roppantmód rétegelt személyiségről van szó, mely annak köszönhető, hogy bár leplezve tartja a felszín alatt, neki is vannak érzelmei, melyek mélyebben meghatározzák mind viselkedését, mind pedig cselekedeteit. A magába fojtott gondolatok és érzések teszik őt még az angyalok sorában is bonyolultnak mondhatóvá és rejtélyessé.
Külső: Asztrális alakja földöntúli, akárcsak a testvéreié, de még angyali mércével mérve is hatalmas, és jobban árad belőle a Mennyei fény, a Teremtő fénye. Halandó ember nem bírná ki látványát.
Ezért aztán fizikai alakot ölt, akárcsak a többi társa. Emberi formája 183 centiméter magas, amivel egy átlagos emberi magasságot tudhat a magénak. Külsejének ismérve az angyalokra annyira jellemző tökéletesség. Alkata vékony, sportos, izmos, szálkás testtel rendelkezik, hűen tükrözve harcos mivoltát. Testtartása és kiállása tekintélyt parancsoló, megjelenésével erőt, magabiztosságot sugároz magából. Az angyalok és a halandók számára biztonságérzetet nyújtó, megnyugtató aurával bír, míg a démonokban inkább félelmet kelt végüket sejtető megjelenésével. Arca férfiasan markáns és durva vonású, emellett gyakran borosta is fedi. Dús, mélybarna, bizonyos esetekben már-már feketésnek ható hajához hűvösen csillogó, acélkék szemek párosulnak. Személyisége mellett zordan ható külsejével is elüt társaitól, főleg, hogy fehér bőrét helyenként, nevezetesen jobb vállán, mellkasán és nyakán a bal oldalon tetoválások tarkítják, mellyel végképp egyedüli Isten angyalainak sorában.
Ha ez nem volna elég, öltözködési stílusában is elütő. A Mennybéliek között a világos, de azokon belül is a fehér szín dominál öltözködés terén, Michael azonban előszeretettel visel sötét holmikat. A Földön előszeretettel visel fekete vagy ahhoz hasonlóan sötét tónusú holmikat, melyek kontrasztjában szinte ragyognak hófehér szárnyai. A Mennyben is gyakran sötétebb árnyalatú, grafitszínű, hosszú lepelben tűnik fel a megszokott fehér helyett.
Előtörtnet - El kell ismernem, elég bosszantó, mikor az egyik gyógyítói utam valami ilyesmivel végződik. - hallom a hátam mögül fivérem, Raphael szavait, melyek egy pillanatig még meg is lepnek. Tisztában vagyok vele, hogy a játékos jellem Raphael öcsémtől sem áll távol, de az efféle könnyed megjegyzések, főleg konfliktushelyzetekben sokkal inkább voltak mindig is Gabrielre jellemzők. Viszont ezt nem teszem szóvá, valami azt súgja, mintha a helységben növekvő feszültséget szándékozott volna oldani ezzel. Én ebben sosem hittem. A humor olyan tulajdonság, mely nincs hasznunkra az általunk vívott harcban. A humor nem nyer meg ütközetet, ahogyan a háborút sem szavak vívják egymással. Jelen esetben pedig ez ránk többszörösen is igaz. Testvérem megjegyzése után tekintetem újra átpásztázza a helyet. Velem szemben három démon áll, tettre készen. Tekintetük feketében játszik, kezeik egytől egyig ökölbe szorítva. Raphael, hátát az enyémnek vetve a klinika folyosójának másik végét tartja szemmel, szintén három démonnal nézve farkasszemet. A beteleportálásomkor láttam, hogy egyiküknél sincs fegyver. Legalábbis a kezükben. Számomra pedig ezen van a hangsúly. Hiába Gyűjtőkről van szó, minden démon a megtévesztés mestere. Hiszen, a legjobb mestertől tanulták. Erre a gondolatra pedig arcizmaim egy pillanatra megfeszülnek. Mindössze egy pillanat az egész, aztán tovább állom hűvös nyugalommal a démonok tekintetét és acsarkodó arckifejezésüket. Fekete szempár találkozik a kékkel. Tekintetem szinte felizzik, ahogy rájuk nézek. A tétovázás jeleit mutatják, látszik rajtuk, hogy tudják, ki vagyok, ez pedig elbizonytalanította őket. Ezt kell kihasználnunk. Raphael eredetileg azzal a céllal jött a Földre, hogy isteni ajándékát, csodatevő gyógyító erejét az emberek szolgálatába állítsa, miután egyre több olyan eset bukkant fel, zömmel gyermekek, mellyel a halandók orvosai nem tudtak mihez kezdeni. Mi viszont, Raphael pedig különösen, felismerjük ha démonok kezétől szenvednek a halandók és jelen esetben ez a helyzet. A gyermeki tisztaság mindig is olyasmi volt, melynek tönkretétele az alvilági lények számára túlontúl csábító. A gyermekosztályon fekvők további gyengítésével pedig rájöttek, hogy lényegében potya táplálékhoz juthatnak és erősebbekké válhatnak. De nem számoltak a mennyei gyógyítóval. Fivérem pedig szívén viseli a halandók egészségét. Nem is volt számomra meglepő, hogy késlekedés nélkül hagyta el a Mennyországot és szállt alá a gyermekekhez sietve. Én? Hallottam a gyülekező démonokról, kik az incidenseket okozták. Nem volt kérdéses, az öcsémnek állítanak csapdát. Az Ő szava pedig szólott, pillanatokkal később már magam is a Földön jártam. Apánk utasítása: az öcsém védelme. Szó nélkül indultam útnak. Feleletre nem is volt szükség. Atyám a kezdetek kezdete óta a védelem, a küzdő fél feladatát szánta nekem. Nekem pedig nem áll szándékomban ellent mondani akaratának. Hiszen úgyis tudja, testvéreim védelmében, ahogy az emberekében, mindig is kész leszek cselekedni. Alászálltam hát én is, majd egyenesen ide teleportáltam. Láthatóan, éppen időben érkezve. A démonok elkábították a nővéreket is. A kamerák tönkretéve. Ironikus... fogalmuk sincs, hogy ezzel csak könnyebbé tették. Szemtanúk nélkül hatékonyabban és gyorsabban szabadulhatunk meg tőlük. - Távozzatok a tápláléktól! - hangzott fel az egyik bűnös teremtmény mély, reszelős hangja. Mi, válaszképpen, mindketten rezzenéstelenek maradtunk. Továbbra is fürkésztem az előttem állókat. A halandó lélek parazitái, harcra készen, de láthatóan fegyvertelenül. Kardom, mint mindig, most is magamnál tartom. De markolatára még nem szorítanak rá ujjaim. Kezeim a testem mellett, ujjaim csak lassan mozdulnak, ökölbe szorítva a kezemet. - Egyszerre, testvér. - tudtam, elég neki ennyit mondanom, így halkan szóltam, a hangomban csengő földöntúli nyugalomra a pokolfajzatok acsarkodó képe döbbenetet kezdett sugározni. Döbbenetet és félelmet. - Mint a régi, szép időkben. - érkezik Raphael válasza. Való igaz. Voltunk már együtt hasonló helyzetben. Vívtunk meg ütközeteket, melyekről még a Biblia sem beszél. S ahogyan azt tisztáztuk, egyszerre is mozdultunk előre. A pokollények egy-két másodperces fáziskéséssel reagáltak. Nekem viszont ez bőven elégnek bizonyult. Ők is mozdultak előre, de késő volt, csupán az egyikük volt elég gyors ahhoz, hogy kézfejéből fekete tüskék bukkanjanak elő és támadást indítson velük. Gyors, de még így sem elég gyors. Könnyed mozdulattal tértem ki a hegyes fegyver elől, csupán a testemet fedő szürke ruha anyagát sérti fel a csapása. Viszont második lehetőségre már időt sem kap. Kitérésem közben lendül az egyik kezem, másikkal kardomat húzom sebesen elő. Öklöm csapása a jobb szélső fejét éri, az erős ütés után már csak a fal állítja meg őt. Míg pengém a középső fejét veszi, tovább suhanva pedig célba veszi második áldozatát is. A tüskés azonban ismét gyorsnak bizonyul. Kardom mélyen sérti fel mellkasát, az azonnali halált mégis sikerül elkerülnie, csakhogy üvöltve és hörögve ugorjon arrébb. Térdre roskad, ezzel teret ad nekem, hogy a másik felé pillantsak. A falnak zuhanásával hatalmas horpadást hagyott maga után, idegesen tápászkodva fel a földről. Higgadtan lépek oda hozzá. Ujjaim a torkára fonódnak. Mögöttem léptek nesze. Gyors, de zajos lépteké. A sérülés jócskán visszavett az erejéből. Így aztán csak fordulok egyet, kezemben a démonnal, még mindig torkát szorítva, ki mire reagálhatna, testében társa hegyes tüskéit érezheti, felfogván a nekem szánt csapást. Szemei kidülledve, arcán csodálkozás. Én pedig lesújtok. A végső döfés nem csupán a torkánál fogott démonon, de mögötte álló meglepődött fajtársán is áthalad. Az Úr kovácsolta pengén felizzanak a szent tűz kék-fehér lángjai, maga Isten erejével szabadítva meg a világot egyszerre mindkettőjüktől. Velük leszámolva fordulok a még mindig harcoló Raphael felé. Az egyikkel már végzett, kettővel viaskodik még. Mivel csak rá fókuszálnak, én szárnyaimat használva suhanok oda, hátulról szúrva keresztül azt, amelyik éppen hátba támadni készült öcsémet. Hagyom saját módszere által lelni a végét. Épp mikor kihúzom a kardot, löki át Raphael a másik irányba ellenfelét. Felém lökve. Egyetlen suhintás. Fej válik el a nyaktól. Mire a földre ér, kardom már újfent a helyén pihen. Körbepillantok. Mind a földön. - Köszönöm! - néz rám Raphael, én csupán bólintok. Ő megindul a kórtermek felé, ahol a gyermekeket készült meggyógyítani. Magam is a teremhez lépkedek, figyelemmel kísérem ténykedését. Ágyról ágyra, a gyermekek homlokára téve kezét. Érzelemmentes arccal követem mozdulatait tekintetemmel, percek telnek el talán, mire szavai megütik fülemet. - Rendben lesznek. - megint bólintok. Ez a rész az ő területe. Én a harcot vívom meg. De mintha gondolataim a külvilágban visszhangoznának, Raphael kezét érzem a vállamon. - Nem minden a harc, bátyám. - mosolyogva néz rám, majd hozzáteszi: - Ez Ragueltől van. - némán nyugtázom az információt. Jellemző az említettre. A sugárzó Raguel, ki bölcsességével, szavaival újra meg újra meglepetést okoz. persze, hiszen az ő szeme elől még én se tudok mindent elrejteni. Némaságomra Raphael vigyora kiszélesedik. - Menjünk haza. - szól. - Menjünk.Így teszünk. A Mennyekbe már együtt térünk vissza.
A hozzászólást Michael összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 02, 2017 12:20 pm-kor. |
|
