 Vendég  | Tárgy: Michael Arkangyal Szer. Okt. 22, 2014 3:15 pm | | | |  Michael
 |
†Név: Michael
†Becenév: Mich, Mike (a többi arkangyaltól fogadja csak el ezeket)
†Kor: A teremtés előtt született
†Csoport: Angyalok
†Rang: Arkangyal (Az első)
†Avatar: Tom Hardy
|
Külsö, belsö leírás
Ami az emberi megnyilvánulásomat illeti, nem panaszkodom. Egy eléggé erős, és az izmos alkat miatt relatív nagy termetű fizikai megjelenést tudhatok magaménak, a magam 175 centiméteres magasságával. Jóllehet, sosem tartottam az ennyire emberi apróságokat fontosnak, ezek csupán jelentéktelen adatok. Egy háborút pedig nem ezek fognak eldönteni. De maradjunk egyelőre a külsőnél. Sötétbarna, már-már feketének ható, rövid hajam van, kék íriszeim, és a borosta sem áll messze tőlem. Fehér bőröm van, melyet itt-ott tetoválások díszítenek. Ki is lógok velük a többi angyal közül, mint a személyiségemmel is, de ezekkel sem foglalkoztam soha. Nem ez létem célja.
Azért élek, hogy az úr parancsait kövessem, és végrehajtsam a rám kiszabott feladatokat. Ennyi és nem több. A kapott feladattal kapcsolatban pedig elszánt és kitartó vagyok, nem nyugszom soha, míg nem teljesítem. ily módon persze, mást nem is igazán tartok szem előtt, ezért is lógok ki a sorból. Még a többi angyallal szemben is hűvös maradok, és amennyire csak lehet, kerülöm a beszédet, csak akkor szólalok meg, ha nagyon muszáj. Nem érzelgek, nem mutattam ki soha, mit érzek, és nem is áll a terveim közt. Ez viszont nem jelenti azt, hogy elítélném azokat, akik így tesznek. meghallgatok mindenkit, még akkor is, ha úgy teszek, vagy úgy tűnik, egyáltalán nem figyelek oda rá. Nem tartanak egy kedves figurának, de kedvességgel nem is lehet háborút nyerni. Márpedig a jelenlegi feladatom a háborúra való készülődés, a démonok kiiktatása. Ehhez pedig tartom is magam.
Elötörténet
Lassan szálltam csak alá a Földre. Az emberi világ... hazudnék, ha azt mondanám, szívesen töltöm itt az időmet, de a küldetésem szempontjából gyakran kénytelen vagyok így tenni. Gabriel az, aki annyira szívesen jön le mindig, bár tény, nem is egyszer volt már vele vitám ezzel kapcsolatban. Nem helyeslem, amit tesz. Az emberekkel való törődése néha már abnormális, túlontúl áradó bizalma és szeretete fogja egyszer komoly bajba sodorni. Ettől még persze bízom a képességeiben, és tudom, képes lesz változtatni a háború menetén. Erős angyal, néha mégis úgy kívánom, bárcsak komolyabban viselkedne néha. Ő meg persze azt, bárcsak én lennék könnyedebb néha. De már megmondtam neki, nem azért vagyok. Ahogy most sem emberi lelkeket pátyolgatni jöttem ide.
Ahogy megközelítem a kihalt, romos utcának egyik sötét sikátorát, félelem tölti meg a levegőt. Egy ember reszkető zihálása, miközben erős ujjak fonódnak torka köré. A démon arcán kéjes mosoly ül, én pedig még egy lépést teszek felé. Léptem nesze zavarja fel a nyugalmát, és riadalommal pillant felém. Tudja, ki vagyok. Az arcáról legalábbis ez rí le. Lassan ereszti le kezét, s a hölgy megmenekül. Könnycseppek záporoznak le az arcán, és kétségbeesetten rohan el a közeli templom felé. Látszik a démonon, legszívesebben utána menne, követné, s folytatná is a macska-egér játékot, mibe belekezdett, mikor elkapta itt a nőt, csakhogy aztán élvezettel fejezze be azzal, hogy ugyanazzal az undorító mosollyal az arcán véget vessen a nő életének. Arcán azonban az látszik, hogy nem mer lépni. Aztán egyszerre csak ábrázatán átsuhan valami, s tekintetén is az tükröződik, mi egy pillanatra rajta is látszódott. Beletörődött. Érzi végzete közeledtét, s elfogadta azt. Jómagam hűvös nyugalommal állok, pont ugyanott, meg sem mozdulva azóta, hogy az embernő elmenekült. Lassan, de nagyon lassan, újra kiül ugyanaz a mosoly a démon arcára, bár most már valamivel halványabban. Eltűnt belőle a fölényességből nyert magabiztossága, az ereje. Szája mozogni kezdett, de nem figyeltem szavaira. Dühödt léptekkel lódult hát meg felém, de én nem mozdultam azonnal, csak megvártam, míg suhanva közelebb ér, s még csapása előtt mozdultam. Kardom halkan suhintotta a levegőt, markolatát biztosan fogva tartottam. Sújtásom pedig elérte a célját. A démon szemei egy tört másodpercre kikerekedtek, csodálkozva pillantott le mellkasára. Pólója egy hosszú sávban felhasadt, mély bevágást ejtettem alatta mellkasán. Vére elöntötte testét, szemeiben izzó harag, gyilkos düh lángolt. Újra próbált támadni, de nem haboztam, nem vártam addig. Ott szúrtam át, hol az emberi szív is dobog, majd fordítva egyet kardomon, lerúgtam őt a pengéről. Vége volt. Ő is tudta. Küzdött, mintha még mondani akart volna valamit, de én most sem figyeltem rá. Nem ezért vagyok itt. Könnyed mozdulattal csúsztattam újra helyére fegyveremet, majd miután a démoni elpusztult, sarkon fordulva hagytam magam mögött a sikátort. Mielőtt elmentem volna, vetettem még egy utolsó pillantást a templom felé. Reménységet árasztott az ódon épület. Ilyesmit láthat hát Gabriel az emberekben? Lényegtelen... nem érezni jöttem ide, a parancsot pedig bevégeztem. Részt veszek a védelmükben a démonokkal szemben. Ez számít. Ezért vagyok itt.
Újra megmozdítom szárnyaimat, s egyetlen csapásukkal a levegőbe emelkedek. Atyám parancsa szerint visszatérek a Mennybe, hogy meghallgassam újabb utasításait. Raguel odafent mosollyal köszönt. Én nem mosolyodom el. De tekintetén látom, nem is várja ezt, sőt, mosolya csak még szélesebbre vált. Ismer már. Én pedig már csak ilyen vagyok...
|
|
 Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Michael Arkangyal Szer. Okt. 22, 2014 3:31 pm | | | | Üdv, Mike!
Hát, tesó, meg kell mondjam, semmit nem változtál az évezredek alatt. Persze, nem a te hibád, atyánk teremtett téged ilyennek. Azt hiszem én is írok pár panaszlevelet...
A viccet félretéve, a karakterlapodban semmi kifogásolnivalót nem találtam, így tiéd a pálya, hogy lefoglald arcod, aztán már bele is vetheted magad Sioux Falls városának sikátoraiba, hogy tovább irtsd gyermekeim. 
Jó szórakozást!  |
|
