Vendég | Tárgy: Khalia Hétf. Ápr. 04, 2016 9:53 pm | | | Khalia „Fegyverem a lelkemben lakozó erő.”
| név: Khalia kor: 1621 csoport: Bukott rang: avatar: Random Cosplayer
KépességElmegát: Nem engedi át a mentális támadásokat, befolyásolásokat, megkísértéseket. Önmagán szinte fáradhatatlanul alkalmazható. Olyan, akár az erős akarat. Legfeljebb megfájdul a feje.. nagyon. Területe sugárban, vonalban kiterjeszthető másokra is, mint egy kinyúló kéz vagy ölelő karok, ám az ezzel járó koncentráció miatt jelentősen lelassul, esetleg mozgásképtelenné válik a használója, ráadásul könnyen ki is zökkenthető.
|
Jellem és MegjelenésEmberszerető, önzetlen és határozott teremtés. Nyugalma szerteáradó. Természete miatt közel érzik magukhoz az egyszerű halandók annak ellenére is, hogy megtartja a köztük húzódó határt. Egyedül az angyalokkal közvetlen, mert még mindig családjaként szereti őket. Ellenben a démonokkal, akiket természetesen mélységesen megvet és mindenekelőtt hazugnak tart.
Hosszú, hófehér frufrus haj keretezi gyerekes arcát. Szemei mélykékek, orra és ajkai keskenyek. Fehér bőre enyhén sápatag. Alkata vékony és nőies. Magassága 166 cm, súlya 51 kg. Ékszerként egy ezüst nyakláncot visel rajta egy apró tollpihével. Öltözékében a világos pasztellszínek éppúgy dominálnak, mint a fehér és a szürke.
ElőtörtnetSokak közt is kettecskén éldegéltünk a mindenható lény áldott teremtményeiként az örök fényben. „Bátyám” kíváncsisága minden nappal magával ragadott, így kalandoztunk a felhők feletti mezőkön, gyakorta tekintve le az emberek bonyolult világára. Tanakodtunk rajtuk eleget, mit miért tesznek, majd tovább érdeklődtünk szívük ezer titka iránt. Ahogy gyarapodott a tudásunk, Urunk feladatokkal bízott meg minket. Vittünk nekik megbocsájtást, reményt, hitet, kivezettük őket a mocsárból, a sűrű erdőből, elveszett gyermeket a piaci forgatagból. Az emberi világban töltött napjaink mégis porszemnyinek tűntek végtelen életünk hatalmassága mellett, melynek java a ragyogásban telt gondtalanul. Aztán kitört a nagy háború és Ő az első sereggel szállt alá. Később követtem a káoszba. Kerestem és a legszörnyűbb csaták egyikében meg is találtam, de későn érkeztem. Elragadták. Elbuktam. Mikor magamhoz tértem a felperzselt földön feküdve és a véremben ázva, pokoli fájdalmak hasítottak a hátamba az első mozdulatommal. Elfelejtettem, mi történt velem, de éreztem a csontjaimig hatoló hideget és az arcomon végigfolyó forró könnyeket. Erőtlenül reszketve próbáltam felemelkedni. Nem éreztem a szárnyaimat, ezért ültemben hátranyúltam. Zsibbasztó sajgást és húscafatokat találtam a helyükön. A sokktól pillanatok alatt kiszorult belőlem az összes levegő, ami után égre meredő üveges tekintettel kapkodtam. Alig hallottam magam, ahogy üvöltök. Hosszú életem során először tapasztaltam meg a dühöt, a kétségbeesést és a reménytelenséget. Soha többé nem láttam viszont az ezüstszürke tollaimat, amikkel együtt a teremtőmbe vetett bizalmam is odaveszett. Emiatt sokáig mardosott a bűntudat és szégyenemben inkább elbujdostam. Ütközetek utáni langymeleg síkságokon kóboroltam, mikor egy haldokló nőre bukkantam. Megkérdeztem, nem látta-e a bátyámat, de elszállt a lelke, mielőtt még szólhatott volna. - Én ishmerem őth… – hallatszott hörögve a közelből. A szánalmas teremtés vérében fulladozva vigyorgott rám aljas tekintettel, ahogy fölé hajoltam. - hkil.. A khilencedik sherregünket vezehtih… Ezüsht száhrny a trófehája. – röhögte ereje fogytán arra várva, mikor esek neki. Szó nélkül ott hagytam szenvedni. Bolyongásaim során végül egy omladozó szentélyre bukkantam, ahol az emberek napjait tettem könnyebbé arra a pár hónapra, amíg a békekötésre vártunk. |
|
Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Khalia Szer. Ápr. 06, 2016 6:08 pm | | | Üdv, Khalia!
Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak! Immár csak az a dolgod, hogy foglalózz és tiéd is a játéktér.
Jó szórakozást! |
|