Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Tárgy: Sariel • Your Destiny Pént. Szept. 12, 2014 9:44 am
Sariel
†Név: Sariel
†Becenév:
†Kor: Teremtésnél idősebb
†Csoport: Angyal
†Rang: Arkangyal
†Avatar: Leighton Meester
Külsö, belsö leírás
Az Atya hóhérjának neveznek. Hidegvérű gyilkosnak, félnek tőlem mert a halállal azonosítanak. Senki sem néz be a színfalak mögé. Nem gondolnak bele, hogy a büntetést nem én szabom ki, csupán engedelmes gyermekként teszem, amire felszólítanak. Fel kellett nőnöm a feladathoz, hogy ne érezzek sajnálatot, szánalmat a kezeim miatt hulló tollakért. Valamilyen módon mind a testvéreim, de bűnért bűntetés jár. Apánk nem az a megbocsátó jószellem, akinek gondolták az emberek oly hosszú időn át. Akitől elfordul, arra az én kezem sújt le. Korom tiszteletet parancsol és rangom miatt kötelességem rendet tartani a fiatalabbak között és olyan az embereket védelmezni. Az angyal vagyok, aki mosolyog rád, sőt egy kellemeset társalog veled, de ha megkapja a halálos ítéleted, akkor lesújt.
Hajam sötét árnyalatú barna, éppen mint a szemem. A hiúság bűn, így sosem kerestem magamban a szépséget. Testalkatom vékony talán egy 22 éves emberének felel meg. Ez az embereket megtévesztheti, hiszen gyengének tűnök, de az angyalok tudják, hogy ez csak látszat. Ami igazán számít az a tollak színe. Szárnyaim hófehérek, ami koromat jelzi és az ezzel együttjáró előjogokat.
Képességem a valóságmanipuláció. Képes vagyok víziókat és illúziókat mások szeme elé tárni, úgy hogy az illúzión belül minden érinthetővé, szagolhatóvá, vagy akár ehetővé válik. Amint az illúziót megvonom minden semmissé lesz. A személy a manipuláció alatt mozdulatlan, teste utolsó tudatos mozdulatában megmerevedik és onnantól csak a tudat érzi úgy mintha haladna, harcolna, mozogna.
Elötörténet
Hosszú, fehér tóga szerű selyem ruhám puhán öleli körbe testemet. Gesztenyebarna hajam rendezett hullámokban fogja keretbe arcomat. Kardomra támaszkodva figyelem az előttünk térdelő újszülöttre. Sajnálatos, hogy már ilyen fiatal korban képesek elbukni, amikor még igazán meg se értették létezésük értelmét. Az idő lassan kiöli a lélekből az együttérzést, amikor látom könnyeiket hullani és csak azt rebegik, hogy ártatlanok vagy megváltoznak. Ez viszont hazugság. Halk sóhaj töri meg a csendet. Az ember azt hinné, hogy ez a megbocsátás reményét hordozza magában, én azonban előre mozdulok rámarkolva a kardomra. Az útmutatás, a halál jóindulatú angyalának tartanak és most húgomnak megmutatom az utat lefelé puszta jóindulatból. A fényes pengét fejem fölé emelem miközben teszek még két lépést és a többit a kard megteszi magától. Egyetlen csapással fosztom meg szárnyaitól, a vágás tiszta nem hibázom el. A mennyek termét betölti egy angyal halálsikolya, de arcom mint egy görög szoboré.. még csak meg se rezzen. Visszalépek helyemre és újra megtámaszkodom kardomon. Ketten cipelik el bukott testvérünket, aki további éveit a Föld poklában fogja tölteni. Testvérek, szárnyak, tollak hullanak, pedig ha valamikor, akkor most szükségünk lenne mindenkire. Teremtő és teremtett olyan csatában állnak, amiben senki sem nyerhet. Angyalok, démonok, emberek hullanak a porba mégis a fegyvertár végtelen. Az örökkévalóság hosszú idő és nem vagyok benne biztos, hogy háborúval kell eltöltenünk. Hiányolom a görögöket. Imádtam a kultúrájukat, az ételeiket, hogy képesek voltak a gondolkodást művészi szintre emelni. Akkoriban még sokat jártam emberek közé. Napoztam a tengerparton, borokat iszogattam és vigyáztam a halászokra. Sosem közösültem egyetlen halandóval sem. Ez inkább intellektuális vonzalom volt. Az idő azonban nem kedvezett nekik és amikor kultúrájuk hanyatlásnak indult én is elhagytam őket. Gondolataimból egy test tomba puffanása ránt vissza. Kék íriszeivel egyenesen a szemembe néz és röhög. Diadalmas, masszív kacaj távozik testéből és egyből mozdulnék, de nem kapok jelet. Engedély nélkül pedig senkit sem taszítok le az országunkból. Szemeiben lévő apró vérerek kidagadnak ezzel egyre vörösre feste saját magát. -Sariel.-előrelépek és a tekintetemet még mindig nem ereszti. Összepréselem ajkaimat és hagyom, hogy vére és tollai hulljanak.
Örülök is, meg nem is, hogy végre csatlakozol hozzánk. Örül a szívem, mert végre egy újabb testvérünk kerül közénk, de gyűlöllek még mindig, amiért elvetted szárnyaim. Karakterlapod tetszett, igazán jól megfogtad a lényeget. Nagyon várom, miként teljesítesz majd a játéktéren. Foglald le gyönyörű arcod, jegyezd fel képességedet a listára, aztán már reppenhetsz is a játéktérre, ahol már egy újszülött várja, hogy megfoszd tollaitól! Jó szórakozást nálunk!
Kezdőlap
