 Vendég  | Tárgy: Seraph Szer. Okt. 29, 2014 10:32 pm | | | |  Seraph
 |
†Név: Seraph
†Becenév: Seraph, Ser
†Kor: A teremtéssel egy idős
†Csoport: Bukottak
†Rang: -
†Avatar: Alex Rosaleny
|
Külsö, belsö leírás
Alig 175 cm magasságával nem tűnne ki a tömegből, még az emberek közül sem, de ragyogó kék szemei, éteri szépséget kölcsönöznek vonásainak. Szereti a kényelmet, mint a ruhák, mind pedig a bútorok terén, azonban nem válogatós, és mindig olyan öltözéket visel, amilyet az adott alkalom megkíván. Bár bukott, ez nem tartja vissza attól, hogy mosolygós arcát mutassa a világnak, szeret viccelődni, játékos lénye van, de néhányan ismerik a másik énjét is, aki tervek és cselszövések nagy mestere.
Képessége: Seraph a tűz angyala, képes megidézni a lángokat, és azt kedve szerinti fegyverré formálni.
Elötörténet
Osonva haladok a könyvtár felé, lépteim nem vernek visszhangot a falakon, a vastag porréteg teljesen elnyeli a surranóm halk neszeit, de mégis, az izgalom, átjárja testemet és megvicceli az érzékeimet. Adrenalintól dübörög a vérem, és lélegzetem szaggatva hagyja el az ajkaim, mintha csak futnék, vagy úsznék az árral szemben.
Nyikorogva nyílik ki a kétszárnyú ajtó, élesen szelve ketté a békés csendet, mert ide nem érnek el a fájdalom okozta könyörgések morajai. Egy pillanatra megtorpanok, és a fülem hegyezem, azért itt sosem lehet tudni, hogy ki lapul a sötétben, vagy ki figyelt fel az ajtó zajára. Semmi nem mozdul az árnyak is nyugodtak, a gyertyák lángja meg sem moccan a falakon, ijesztő mozdulatlanságba dermednek, csak akkor kapnak új erőre, amikor beljebb merészkedek, valósággal táncot kezdenek járni, mintha csak üdvözölnének. Lobogó fényük, keringőt jár az árnyékommal a falakra zsúfolt tekercseken és bőrkötéses, kézzel írt könyveken. A bútorok itt egész érintetlenek, nem koptatta meg őket az idő, és el sem használódtak nagyon. A démonok jó részét nem igazán köti le az olvasás, vagy az írás, kevés, amelyik nem egy hatásos új kínzási módszert próbál ki, az olvasás helyett.
Kezem gyorsan jár, ahogy a papírosokat tanulmányozom, némelyik talán emberi bőr lehet, legalábbis az állaga lapján, és oly törékenynek tűnik, de munkámat nem végezhetem be, mert hangok ütik meg fülemet, amelyek egyre felém közelednek, megragadok pár tekercset és ruhám alá rejtem, az erőm óvatosan engedem ki, hogy ne legyen váratlan, hogy az érkezők ne érezhessenek semmit sem belőle, és az ajtóhoz sietek, de annak takarásában maradok.
Ketten érkeznek, démonok, fogalmam sincs, hogy miért járnak errefelé, aztán a kezükben megpillantom a papírhalmot, de nincs időm, hogy akár belepillantsak, visszarántom az erőmet és a gyertyák lángjai kioltják fényüket, én pedig kiosonok a folyosóra, ahol már elvileg várnak rám, hogy nekikezdhessünk egy új háború eljövetelének…
Véres csata hangjai zúgnak a fülembe, ahogy angyalok százai küzdenek egymás ellen, úgy tűnik, hogy már végtelen ideje. Megemelem a kezem, mire azt tűz borítja, és akaratommal ostort formázok belőle, majd hátralendítem, az egész testem megfeszül belé, és a karom izmai folyamatosan dolgoznak, ahogy lecsapok vele, égett sebet hagyva egy angyalon, kivel egykoron együtt éltem, ettem, játszottam, és nevettem, és most a lángok tekergőző, kígyóként marnak ki a testéből egy darabot.
Ismerős kiáltás üti meg a fülemet, mire odakapom a fejemet, és még ebben az őrült forgatagban is látom, hogy Elijah élete van veszélyben. De mivel az ostor el nem érheti támadóját, újra formázom akaratom, és egy tűzlabdát hajítok feléjük, telitalálat. Éles sikoly, ahogy az ellenség ruhája tüzet fog, majd lángra kap, akár egy fáklya. Futás közben is érzem az égett toll keserédes szagát, mi az orrom nyálkahártyájára tapad. Vérzik a szívem, hogy ilyesmit kell tennem, de oldalt választottam, és harcolnom kell, ha életben akarok maradni.
Oly sok éve már, ennek, a csatát elvesztettük, és megfosztottak a repülés élményétől, ide űztek ebbe a bűzös, sikolyokkal teli helyre, ahova a gonoszság martalékává lett lelkek égnek az örök kárhozat tüzében.
A te hibád, hogy ide jutottam, te tehetsz arról, hogy a sötétségbe száműztek a fény helyett. Bosszút fogok állni rajtad, és elfoglalom a trónodat, ha már nem lehetek az égben, ha nem repülhetek a levegőt szelve, élvezve, hogy a szél a hajamba kap, ha már nem kergetőzhetek nevetve kedvesemmel a felhők között, akkor te sem kaphatod meg, amit szeretnél. Én leszek a pokol új ura, mert úgy tartják, hogy jobb uralkodni a pokolban, mint szolgálni a mennyben, de szolgálni téged, ezer büntetéssel ér fel.
|
|
Vendég | Tárgy: Re: Seraph Szer. Okt. 29, 2014 10:39 pm | | | | Üdv, Ser! Bár a jellem és külső leírásod igen rövidkére sikeredett, attól még szívesen elfogadlak, mert történeted nagyon tetszett. Kíváncsi vagyok, miként szeretnél bosszút állni Luciferen, így nem is tartalak fel, tiéd a pálya! Foglalj avatart és jegyezd fel képességed a listánkra!  |
|
