Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Kezdjük a belső tulajdonságaimról. Csak véghelyzetbe keveredek harcba, nem szeretek bántani senkit még a démonokat sem. De, ha harcba szállok akkor valamikor előjön egy kegyetlen énem, és olyankor nem ismerek könyörületett. Minden lépésemet többszőr meggondolom, nem vagyok forró fejű típus. Próbálok segíteni az embereken, ahogy tudok, ahogy az erőmből telik. A legroszabb rémálmom az, hogy lebukok. Azért azt, mert magam is tudom, hogy a szívem legmélyén van egy kicsi gonosz bennem. A külsőm, hát a külsőm, egyszerűen csodálatos. Nagyon szép kék szemem van, amire büszke is vagyok. Nem vagyok az a langaléta fajta, de nem is törpe. A 180 cm-remmel, középmagasság. Rövid, sötétbarna hajam van. Mindig divatosan öltözök, a kedvencem az ing, farmer kombináció.
Elötörténet
Most egy kis betekintést adok az emberi életem utolsó napjáról.
***
Szokásos nyári reggel volt, felkeltem levittem a kutyát, visszajöttem,gyorsan bepakoltam táskámba és már szaladtam is a buszmegállóhoz, hogy várjam az iskolabuszt. Amikor megérkezett a megállóhoz, mosolyogva feléptem rá, biccentettem a jármű vezetőnek majd leültem a szokásos helyemre, ami hátul az ablaknál volt. -Csá Justin!Köszöntem legjobb barátomnak. -Szia! Köszönt vissza mosolyogva. Első óta mindent együtt csináltunk, mindig együtt voltunk, jóban-rosszban, mindig kiálltunk egymásért. -Mondd, hogy kész a kémia leckéd!Lusta voltam megcsinálni tegnap este, inkább ültem a videójáték előtt. -Kész, nyugi, le is másolhatod majd!Mondta nekem vigyorogva. -Isten vagy!Vigyorgok rá. Meg is érkeztünk hamar az iskola elé. Gyorsan beszaladtam a terembe, majd kivettem Justin táskájából a kémia munkafüzetet, majd elkezdtem másolni, már majdnem kész lettem vele amikor, bejön a tanár. Próbáltam eldugni, de nem sikerült egyből kiszúrt. ~Basszus, bukta.~ Szigorúan rám néz, majd elkezdi mondani a szokásos mondókáját. -Ezt minden nap eljátszuk! Miért nem bírod egyszer az életbe megcsinálni a kémia leckét?! Nem is adtam fel sokat! De tudod mit? Betelt a pohár! Megfoglak buktatni évvégén és akkor itt fogsz ülni még egy évig! -De tanárnő! Akkor még egy évig itt fogok maradni magát boldogítani és az magának nem lenne jó!Az egész osztály elkezdett röhögni. Erre a tanár nem mondott semmit. Amikor vége volt a napnak, nem volt kedvem busszal hazamenni ezért inkább sétáltam. Lassan sétáltam, a gondolkoztam a halálon. Van vajon második élet? Vagy van mennyország? Vagy pokol? Nem tudom, de soha nem is fogom megtudni. Ilyen az élet. Egy focilabda zökkentett ki a gondolkozásból, a lábamnak gurult. Körülnéztem kijé lehet, aztán oda jött hozzám egy kisfiú. Odaadtam neki a labdát. -Tessék, de ne focizz az út mellett, veszélyes!Mondtam neki mosolyogva. Sétáltam tovább, majd az úttestre pillantottam és láttam, hogy kigurult az előbbi labda és megy a kissrác utána, és észre vettem, hogy pont jött egy kocsi. Teljes erőből odaszalattam, majd a kisfiúnak vetődök így őt eltudtam lökni a kocsi elől, de már magamat nem tudtam menteni. Még éreztem, hogy óriási fájdalom járta átt a testem, majd amikor a földhöz csapódtam nem éreztem semmit, érzem, hogy még nem haltam meg, hanem csak haldoklok Elvesztettem az eszméletem, majd csak a kórházba tért vissza, egy kis időre. Hallottam édesanyám, sírását. Az orvosok hangját, hogy elveszítjük, elveszítjük. Majd egy kis idő múlva, nem lett pulzusom, nem vert a szívem, meghaltam.
Most már értem, miért is lettél angyal a kis gonoszság ellenére. Kellemes, bár kissé kapkodott lett a lap, mindezek ellenére megfelelő. Mindent megtudtam, amire szükség volt, habár a képességed kimaradt. Ennek ellenére elfogadlak
Foglald le arcod és amint kitaláltad képességed, jegyezd fel listánkra, végül pedig vesd bele magad a játéktérbe
A három év alatt már nagyjából hozzászokott az angyal léthez, már egyáltalán nincsen baja vele, csak a szabályokkal, de azt legtöbbször ha van rá esélye áthágja. Például elég sok edzést hagyott már ki, különféle okokra panaszkodva. Nagyon sok barátja lett, szinte mindig társaságban van. A jelleme semmit nem változott, maradt még mindig ugyanaz a kedves, vicces és barátkozós fajta. A képességét már kitűnően tudja használni, és imádja használni is. Így már, hogy mindenki lemehet a földre ő is előszeretettel merészkedik le.
Kezdőlap
